…avagy ezért nem sikerült megszabadulnod a lámpaláztól
Sokan rengeteg pénzt veszítenek azért, mert nem mernek kiállni emberek elé beszélni. Megbénítja őket a lámpaláz, és inkább nem vállalják el azt a pozíciót, ahol már sok ember előtt kéne megszólalni. Vagy nem merik bemutatni vállalkozásukat a potenciális partnereknek, ezért nincs elég megrendelés, és már-már szakmai tudásukba vetett hitük is meginog.
Ezért le akarják győzni a lámpalázat. Meg akarnak szabadulni a lámpaláztól.
Amikor sokadszorra sem jön össze, elkönyvelik magukban, hogy ez sosem fog sikerülni, mert “nem vagyok szereplős típus” hanem “lámpalázas típus vagyok”.
Paradox módon a bénító lámpaláztól való megszabadulás sikertelenségének oka az, hogy meg akarsz szabadulni a lámpaláztól.
Miért?
Mert nem magával a lámpalázzal van a baj.
Hanem a lámpalázat körüllengő tévhitekkel.
Azok, akik bénító lámpalázzal küzdenek, azt gondolják, hogy akik élvezik a szereplést, szeretnek sok ember előtt beszélni, táncolni, énekelni, azok nem lámpalázasak, nem izgulnak.
Saját maguktól is azt várják, hogy szereplés előtt nyugodtak magadjanak, ne legyen gombóc a torkukban, vagy ne ugorjon ki a szívük, ne száradjon ki a szájuk, ne remegjen a kezük, lábuk, hangjuk, ne izzadjanak… stb.
Ez irreális elvárás!
Kérdezz meg bárkit, aki szívesen (és gyakran) szerepel!
Kérdezd meg, milyen lelkiállapotban van!
Mivel évek óta foglalkozom a lámpalázzal, amikor valaki olyannal beszélgetek, aki szeret szerepelni, soha nem mulasztom el megkérdezni:
“A lámpalázzal hogy vagy?”
“Mindig van. Az a para, ha nem izgulok. Mert akkor lapos lesz az előadás.”
“Szeretem azt a felfokozott érzést, amiben szereplés előtt vagyok. Segít ráhangolódnom az előadásra, segít fókuszálnom, segít abban, hogy jelen legyek, mert akkor tudok kapcsolódni. A lámpaláz segít, hogy a lehető legtöbbet kihozzam magamból, és a lehető legjobbat tudjam adni a közönségemnek.”
Unokahúgom, Katica a suliban furulyázni is tanul. Egyik nap segítettem neki begyakorolni a dalocskát – When the Saints go Marching in. Másnap reggel suliba indulás előtt mondja:
“Úgy izgulok.” Erre apukája jött a szokásos szöveggel: “Ne izgulj!”
Mire felágaskodott bennem a lámpaláz-szelídítő szakember, és amúgy nem szoktam, de most kénytelen voltam ellentmondani a szülői szavaknak.
“Az izgulás jó jel! Azt mutatja, hogy igényes vagy arra, amit csinálsz, amit megmutatsz másoknak. Az izgulás segít, hogy jól csináld.”
Erre anyuci összefoglalta a lényeget:
“Katica, izgulj, de ne parázz!”
Izgulj, de ne parázz!
Nem magával a lámpalázzal van baj.
Csak a méretével.
Ha túlzó, akkor persze megbénít – ez a para, és ezt hívom én bénító, vagy vad lámpaláznak.
Ha egyáltalán nincs lámpalázad, ha egyáltalán nem izgulsz, akkor lapos lesz az előadás.
Ha izgulsz, az felspannol, feltüzel, és segít magadból kihozni az aktuális legjobbat. Segíti a jelenlétet, a lélekjelenlétet. Ez egy különleges lelkiállapot, különleges elmeállapot. És talán ezért tévesztik össze sokan a parát és az izgulást.
Mert nem is tudják, hogy nem ugyanaz.
A bénító lámpaláz (para) és a szelíd lámpaláz (izgulás) testi tünetei kísértetiesen hasonlítanak.
Izgulásnál ugyanúgy jelentkezik vagy jelentkezhet a heves szívdobogás, szájszárazság, remegés, a mindjárt elájulok érzés, és a most el kell mennem vécére, mint amikor parázol.
Ahogy egy színész barátnőm fogalmazott: “Van egy gyors lefolyású szívroham, aztán kezdhetjük.”
A fontos különbség nem a tünetek minőségében, még csak nem is erősségében mutatkozik.
A vad és a szelíd lámpaláz különbsége ott figyelhető meg, hogy a vad lámpaláz előtte-közben-utána is jelen van, de a szelíd lámpaláz, addig tart, amíg elkezded, vagy az első néhány percben, mondatig, nevetésig. Aztán az izgulást felváltja a jelenlét.
A jelenlét és a kapcsolódás.
Selye János, a híres stresszkutató is kétféle stresszt különböztet meg: distressznek hívja a bénító stresszt, és eustressznek nevezi a spannoló stresszt.
Ezért nem akarjuk megölni, legyőzni, vagy megszüntetni, leküzdeni a lámpalázat.
A vad lámpalázat megszelídítjük.
Barátunkká tesszük.
Megtanuljuk kezelni.
Hogyan? Ha nagy a baj, szorít az idő, és valami extrém élmény kapcsolódik a szerepléshez, egyéni lámpaláz-szelídítést javaslok.
Ha időd van, de pénzed kevesebb, akkor saját ütemben szelídítheted meg online kurzus formájában: Szabadulj meg a bénító lámpaláztól!
Ha a kettőt ötvözni akarod, és a szelídítés mellett rögtön az előadói készségeidet is fejleszteni akarod, akkor a Storytelling group coaching való neked!
Ha azonnal bevethető eszközökre van szükséged, töltsd le ingyen és alkalmazd az Előadói elsősegélyt!
