He??
Hiába szajkózza mindenki, hogy így győzd le, meg úgy küzd le meg amúgy szabadulj meg tőle, és íme három tuti tipp. Nem hiszek se a három, se az öt, se a tíz tuti tippben. Mert akinek tényleg óriási teher a lámpaláz, annak hiába mondja bárki, hogy figyelj a légzésedre, és majd elmúlik a para. Vagy: gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj, és majd elmúlik a para. Vizualizáld, hogy milyen tutin nyomod, és az majd segít leküzdeni a lámpalázat. Nem fogod tudni. De ne is akarj tőle megszabadulni!
Ha a tuti tippek működnének, te sem olvasnád ezt a cikket, hisz rég megoldottad volna a lámpaláz kérdést. De itt vagy, és megoldást keresel a problémádra. Mert értékes mondanivalód van, és át akarod adni. Nem is akarom elbagatellizálni. Inkább mutatok egy új nézőpontot. Megmutatom, hol van a kutya elásva: min múlik, hogy a lámpaláz megbénít-e, vagy felspannol.
A lámpaláz egy lelkiállapot, épp ezért pusztán a technikai tippek kevesek. Mégis sokan arra gyúrnak, és a tippektől, trükköktől, fortélyoktól várják a megváltást. Amíg a fejedben nincs rend, addig hiába próbálsz bármilyen tuti módszert. Újra és újra ugyanabba a falba fogsz ütközni.
Ha valaminek nekifeszülsz, azzal csak tovább erősíted. Erőből nehéz lenyomni. Mit tudsz tenni helyette? Kihasználni a benne rejlő erőt.
Nemrég részt vettem egy Free Moving Technique (szabad mozgás technika) tréningen. Az egyik páros feladatot velem demonstrálta Szabolcs, a tréner, harcművész. Háton fekvésből kellett feljönnöm úgy, hogy Szabolcs állt, fogtuk egymás kezét, s a feljövetelemet ő nyújtott karral nehezítette. Persze nem nagyon, épp csak jelzésértékkel. Egy hátán vergődő krumplibogárnak éreztem magam. Mert persze erőből próbáltam feljönni, ami nyilván nem sikerült.
Teljesen reménytelennek éreztem a helyzetet. Totál tanácstalan voltam. Meg voltam róla győződve, hogy ebből a helyzetből kikerülni mission impossible. Aztán egy idő után már annyira röhögtem magamon, hogy a maradék erőm is kifogyott a kepesztésből. Magyarul feladtam. Kész. Amiket próbáltam, nem ment. Nincs több ötletem.
A megoldás természetesen nem az volt, hogy hirtelen egy több évtizedes tapasztalattal bíró harcművész erejére teszek szert. A cél az volt, hogy megérezzem, mennyire nincs semmi értelme a belefeszülésnek. Mert ahova erőt toltam, ott Szabolcs is ugyanakkora ellenállással válaszolt. Amikor ezt megértettem, egyből könnyebb volt kislisszanni és felállni.
A lámpaláznál is hasonló a helyzet. Ha megismered, már nem küzdeni akarsz vele, hanem kihasználod az erejét. A lámpaláz ugyanis nem az ellenséged. Nem azért van, hogy az utadba álljon. A lámpaláz segít.
Igen, tudom, ha eddig csakis azt tapasztaltad, hogy a lámpaláz megbénít, blokkol, akkor ezt még nehéz elhinned.
A lámpaláz egy stresszreakció. A szereplés, teljesítmény előtti és alatti felfokozott izgalmi állapot, stressz, szorongás, félelemérzés. Általában olyan helyzetekhez kapcsolódik, amikor mások jelenlétében adunk számot képességeinkről, tudásunkról – legyen az prezentáció, felvételi, színpadi szereplés, sportverseny vagy akár szex.
A stressz önmagában nem gáz. A mérték a lényeg. Selye János, a híres stresszkutató ezt vallja a stresszről:
A stressz nem feltétlenül rossz, hanem az életünkben jelentkező feladatokkal, nehézségekkel való megküzdés elkerülhetetlen, sőt nélkülözhetetlen része. Az élet sava, borsa.
Selye János kétféle stresszt különböztet meg: eustresszt és distresszt.
Az eustressz a “jó stressz”. Az az állapot, amikor az előtted álló feladat inkább felspannol, izgatottá tesz, jobb teljesítményre sarkall. Az adrenalinszinted megemelkedik, érzékeid kiélesednek, felfokozott, éber állapotba kerülsz. Ez a jelenlét.
Milyen helyzetekben tapasztalod ezt a felfokozott állapotot? Szeretsz utazni, síelni, bármilyen csapatsportot játszani, teniszezni, táncolni…? Vagy a kedveseddel ágyba bújni? Akkor kapisgálod, miről beszélek. Izgatottan, kíváncsian veted bele magad az élménybe… A felfokozott izgalmi állapot segít abban, hogy teljesen átadd magad, minden porcikáddal, minden érzékeddel jelen vagy.
A distressz a “rossz stressz” – ami megbénít. Azt érzed, az előtted álló feladat meghaladja képességeidet. Rágódsz a múlton, aggódsz a jövő miatt: “mi lesz ha…”. Gondolkodásod beszűkül. Mindenhol vagy, csak jelen nem.
A lámpalázból is kétféle létezik. A distressz típusú lámpalázat vad lámpaláznak hívom, az eustressz típusú lámpalázat szelíd lámpaláznak.
A túlzott, vad lámpaláz megbénít. Aki ezzel küzd, általában olyasmin aggódik, amin az adott pillanatban nem tud változtatni. “Többet kellett volna készülnöm” – de most már nincs mit tenni, ugye? “Mi lesz, ha elfelejtem?” – előfordulhat, de ebben a pillanatban nem tudsz ellene tenni. Majd átmegyünk a hídon, amikor odaértünk.
Felkészülhetsz rá, de a parttalan parázás, pánikolás nem segít.
“Mi lesz, ha nem tetszik nekik..?” – a tőled telhető legtöbbet megtehetsz a készülés során, de ha valakinek rossz napja van, azzal nem tudsz mit csinálni. Hiába is aggódsz ezen.
A megfelelő mértékű lámpaláz segít abban, hogy a lehető legjobbad tud kihozni magadból. Elősegíti a készülést, hiszen nem akarsz beégni, hanem a lehető legtöbbet akarod nyújtani a közönségednek, hallgatóidnak.
Azok, akik szemmel láthatóan élvezik a szereplést, szeretik a lámpalázukat. Ha szereplés előtt nincs meg az a plusz töltet, hiányzik az izgulás, akkor az előadás, a produkció “lapos” lesz, nem lesz benne az az energia, amitől “átmegy”.
Ezért nem akarjuk megölni vagy legyőzni a lámpalázat. A vad lámpalázat megszelídítjük. Barátunkká szegődik, és támogat.
Egy népzenész ismerősöm így fogalmazott: “a sz@r rántja össze az előadást”. Ha nincs tét, ellébecolod a gyakorlást, a készülést.
A vad és szelíd lámpaláz fizikai tünetei kísértetiesen hasonlítanak egymásra – ezért is gondolják sokan azt, hogy a lámpaláz rossz dolog. Nem rossz dolog. Az izgulás jó. A para nem jó.
A vad és a szelíd lámpaláz tüneteiben tapasztalható legfontosabb különbség az, hogy mikortól meddig tart.
A vad lámpaláz esetén a tünetek a készülés során bármikor jelentkezhetnek, majd a színpadra lépés előtt felerősödnek, s többnyire folyamatosan jelen vannak az előadás során, esetleg utána is tartanak egy darabig.
A szelíd lámpaláz esetén színpadra lépés előtt legerősebbek a tünetek. Aztán amint kimész a színpadra, elkezdesz beszélni (táncolni stb.), azonnal, vagy néhány percen belül megszűnnek a tünetek. Erről Simon Reni táncművész is mesélt a podcast interjúban. (Tánc a lélek tükre című epizód)
Az izgulást felváltja a jelenlét. Arra figyelsz, amit csinálsz. Azokra, akiknek csinálod. Nincs helye sem a rágódásnak, sem az aggódásnak. A jelenlét teret nyit a kapcsolódásnak. A kapcsolódás pedig erősíti a jelenlétet.
A válasz egy része kézenfekvő: önbizalom és gyakorlat teszi a mestert. Ahogy nő a technikai tudásod, a gyakolatod, annál magabiztosabbá válsz. És minél stabilabb az önbizalmad, annál kevésbé aggódsz azon, ki mit gondol rólad. Ezt nem kell túlmagyaráznom.
Csakhogy nem itt van a kutya elásva. Fontos a gyakorlat, csökken is tőle a para. De nem ez a kulcs.
A vad lámpaláz megszelídítésének kulcsa az alázat.
Figyeld csak meg, milyen gondolatok okozzák a vad lámpalázat! “Többet kellett volna készülnöm” (NEKEM), “mi lesz, ha elrontom” (ÉN), “mi van, ha nem tetszik nekik” (az ÉN beszédem). Saját magadra fókuszálsz. Beszűkül a gondolkodásod, nincs kapcsolódás, nincs jelenlét.
Míg a szelíd lámpaláz esetén arra figyelünk: “Hogy tudom legjobban átadni a tudásomat (NEKIK)?” “Mire van szükségük (NEKIK)?” Figyelek a rezdüléseikre, vették-e a lapot, tudnak-e követni. Nem csak ledarálom az előre bemagolt szövegemet. Kapcsolódom. Jelen vagyok. Nem magadra figyelsz. Nem magad miatt aggódsz, hanem az foglalkoztat, hogy MIT és KINEK ADSZ.
Amikor kiállsz a színpadra, az nem rólad szól. A hallgatóidnak, közönségednek hozott értékről szól. Róluk szól. Nekik szól. Add úgy, ahogy ők be tudják fogadni. Erről Dr. Hruska Emese zenepszichológussal beszélgettünk a Lámpaláz és maximalizmus című podcast epizódban.
Csak úgy fog menni, ha jelen vagy, és kapcsolódsz. Magadhoz, a témához, a hallgatóidhoz.
A lámpaláz tehát önmagában nem para. Nem az a gáz, hogy van. Nagyobb gáz lenne, ha egyáltalán nem izgulnál fellépés előtt. Az a nem mindegy, miért, kiért izgulsz: magad miatt, vagy az értékadás izgat? Magadért aggódsz, vagy az a fontos, hogy a hallgatóid megkapják, amiért jöttek?
Ha szeretnéd megszelídíteni a lámpalázadat, akkor töltsd le az ingyenes Előadói Elsősegélyt.