Hogyan tartod a teret az ügyfelednek? Ez nekem az egyik az egyik kedvenc témám… miközben se a trénerképzőn, se a coachképzőn nem beszélt erről senki..
Miért jó ez a tértartás? Mert ha jól tartod az ügyfelednek a teret – lehet ez coaching vagy tréning is – akkor ott nagyon biztonságban tud kibontakozni. Óriásit tud előrelépni saját személyes fejlődésében.
Ha tartod a teret, olyan jófélét, akkor nagyon szépen szárnyalnak a gondolatok. Nem csak az ügyfélé, hanem a tiéd is. Amikor benne vagyunk ebben a mágikus térben, akkor egy más szinten tudunk együtt, partnerként gondolkodni.
Az ügyfél változásáért nem tudsz felelősséget vállalni, de a folyamatért igen…meg azért, mert érzékenyen reagálsz az ügyfél változásaira, amik ott megtörténnek.
Olyan ez, mintha az adott helyzetben ki lenne élesedve az érzékelésed…és ilyenkor előfordul, hogy előbb veszed észre, hogy az ügyfél épp önmagát ámítja…
Hogyan tudod elérni, hogy ez a tér a Te üléseidet is körbevegye?
Akaratból nem megy. Az viszont nagyon fontos, hogy amikor egy coaching helyzetbe belemész, akkor hozzáférj az erőforrásaidhoz. Tehát ne egy veszekedésből, feldúltan gyere épp az ülésre, ahol végig az jár majd a fejedben, hogy mit is kellett volna mondanod… Nagyon fontos, hogy képes legyél lerakni az ajtó előtt az aktuális lelki állapotodat, ha az nem a nyitottság, a nyugalom és az elfogadás, vagy bármi, ami a te coach-ságodat meghatározza.
Hogyan lehet lerakni a cuccot az ajtó előtt?
Megteheted ezt egy egyszerű rögzítéssel, vagy vizualizálhatsz, mondhatsz magadnak pozitív mondatokat, amivel a jelenlétedet és a fókuszodat fejlesztheted. Szerintem akkor coacholj, ha képes vagy egy olyan jelenlétet létrehozni, ahol a másikra figyelsz, és nem azon gondolkodsz, hogy múlt vasárnap mit szólt be az anyós a vasárnapi ebédnél.
Aztán ott van az ítéletmentesség. Főleg, mikor látod, hogy az ügyfeled már megint ugyanabba a kutyakakiba lépett bele. Ilyenkor hogyan mondod el az ügyfelednek, hogy látod az ismétlődő mintát? Számonkérően, vagy megfigyelésként, tükröt tartva. Számonkérés és hibáztatás helyett, amik mind egóból jönnek, sokkal jobban szeretem tudatosan használni a drámát.
Hogyan tartsd Te a teret?
- Hangolódj rá a másikra!
- Hagyd az ajtón kívül a személyes indulatokat! (És ez nem azt jelenti, hogy nem hozhatsz be személyes megélést, sőt! Azzal is segíted a coachee-t, ha megosztasz személyes példát… segíti a partnerség kialakítását, hogy “been there, done that” Jártam a te cipődben én is. Sőt, lehet, hogy ez nekem is probléma!
- Ha kell, vizualizáld a buborékot, ami körbevesz benneteket, amit feltölthetsz minden olyan erőforrással, amire a coaching során szükséged lehet (figyelem, megértés, empátia, türelem, bátorság, fókusz, stb.)
- Teremts rokonszenvet! NLP-s értelemben RAPPORTot! Nem véletlenül kezdem ezzel a 2 napos bevezető tréningemet az NLP-be coachoknak. Ha tudattalan szinten megvan a rokonszenv, akkor nem törik meg a bizalom és az elköteleződés a folyamat iránt attól, hogy tükröt kap. A rapportban érzi, hogy OKÉ vagy, és én is OKÉ vagyok, elfogadják.
- Együtt légzés: a rokonszenv legmélyebb formája. Amikor én rajta kapom magam, hogy elindult a mozi a fejemben, akkor automatikusan elkezdem figyelni az ügyfél légzését, és azt felvenni…ezzel pillanatok alatt vissza tudom nyerni az ügyféllel a rapportba.
Mennyi idő ezeket megtanulni? Lehet, hogy már tudod is…ahogy végigmentél a pontokon, talán már el is képzelted, hogy Te milyen teret tartanál legszívesebben? Átlátszót, színesen, puhát vagy keményet. Milyen erőforrásokkal töltenéd meg?
Nemrég egy előadástechnikai tréningen a belső hangokkal játszottunk. A résztvevők különböző karakterként mondták el azokat a belső mondatokat, amiket maguknak mondanak (pl. Úgyse fog sikerülni…) Nagy nevetés volt az egész feladat, majd megkértem őket, hogy akkor adjanak elő -> stresszteszt.
Kíváncsi voltam, hogy mi történik a belső beszédükkel…és láss (hallj) csodát, az a mondat, amit addig mondtak maguknak, már teljesen viccesnek hatott és ez bizony meglátszott az előadásukon is. Csökkent a lámpaláz, nőtt az önbizalom. A tanulás néha olyan gyorsan megtörténik, hogy a tudatos elménk észre se veszi. Na, hogy van a Te TERED?
