Végre legyűröd a félelmed, elhatározod: megtartod azt az előadást. Emberek előtt beszélni para. De a saját előadásod közben csendben lenni még nagyobb para.
Nagy nehezen legyűröd a félelmedet, kiállsz beszélni. “Jesszusmennyienvannak és néznek.” Torkodban dobog a szíved, és TUDOD, ha megszólalsz, remegni fog a hangod (is).
Elkezdesz beszélni.
Mondod, mondod, mondod.
Essünk túl rajta!
Gyorsan ledarálod.
Phuhhh. Végre túl vagyok rajta.
De érzed, hogy sz*r volt. Nem vagy elégedett…
Miért? Érzed, hogy valami nem oké. De talán nem is tudod, hogy min kéne változtatnod, hogy jó legyen. Segítek. Az egyik legegyszerűbb hatásfokozó a csend. Nem biztos, hogy könnyű, de egyszerű.
Amikor nagy nehezen ki is állsz beszélni, akkor szembe találod magad a következő mumussal. Ez a mumus a Csend.
Annál, hogy emberek előtt beszélj, csak az a nagyobb para, amikor kint állsz, hogy ne beszélj.
Sokan vannak ezzel így, főleg kezdő, rutintalan beszélők.
A csendet elkerülendő, folyamatosan beszélnek, gyorsan beszélnek, hamar elhadarják a mondandójukat, essenek túl rajta… A hallgatóság meg nem győzi őket követni. Hallgatóként ez olyan érzés, mint a Mátyás királyos mesében a bíró okos lánya: hoz is ajándékot, meg nem is… Ide is adja, meg nem is. El is mondja, meg nem is. De nincs időm belemerülni, nincs időm átélni, nincs időm megérteni, nincs időm feldolgozni.
A csend paradoxona: hallgatóként igényled, hálás vagy érte, beszélőként meg egyből azt hiszed, hogy gáz, ha nem adsz ki folyamatosan hangot, gáz, ha szünetet tartasz. De minimum kényelmetlen, és nem hiszed el, hogy még_mindig _nem _elég _hosszú az a szünet, amit hagysz, amit adsz.
Miért baj, ha nem tartasz szünetet?
Gyermekkoromban imádtam a Sivatagi Show-t. Az egyik jelenetben azt mutatják be, hogy a busman hogyan fogja meg a majmot, hogy az elvezesse az ivóvízhez: egy szűk üregbe majomcsemegét tesz, és az odavezető útra sódarabokat. A majom szereti a sót, így eljut az üreghez, ahova a kedvenc eledeléért benyúl, megmarkolja, de a nyílás túl szűk ahhoz, hogy a teli markát kihúzza. El kéne engedni a csemegét. Nem engedi. Jön a busman, kötelet tesz a majom nyakára, aki a só miatt szomjas, tehát a vízhez igyekszik. Mission completed. A busman elérte célját. De a majom csapdába esett. Ha elengedte volna a csemegét, nem esett volna csapdába.
Mindig ez jut eszembe, amikor valaki arra fogja, hogy gyorsan beszél, mert sok infót akar átadni. Ne legyél majom! Aki sokat markol, keveset fog.
Ha írásban követnéd ugyanezt az elvet, amikor iksz mennyiségű karakter áll rendelkezésedre, akkor vajon így írnál?
HallgatókéntpontilyenamikorazelőadónemtartszüneteketSpóroljunkakarakterekkeltehátnetegyünkszóköztígytöbbszóttudunkleírniugyanannyikarakterbe.MinekispazarolnánkadrágakaraktereketszóközökreUgyemilyenjóígyolvasniegyáltalánnemfárasztósőtszintesajnálodhogyazegészbejegyzéstnemígyírtammennyiveltöbbbelefértvolnaNanemminthalennekarakterhatárittameiumondeazértodavanírvahogyhánypercesolvasásiidőésénsemálloknekiegyhosszabbcikknekamikorlátomhogytizenhatpercolvasásiidőnahagyjálmár.
Ha beszéd közben nem állsz meg a fontos gondolatok előtt/után, ha nem adsz időt arra, hogy eljusson az agyamig, fel tudjam dolgozni, esetleg kössem valamihez, helyére tegyem az új információt, hanem csak darálod, akkor nincs időm megérteni, nem marad meg.
Akkor minek mondod?
Ha történetet mesélsz, és nem hagysz időt arra, hogy elképzeljem, beleéljem magam, elmerüljek az érzelmekbe, akkor nem lesz rám hatással, nem fogok rá emlékezni.
Akkor minek mondod?
Szünetet tartani nemcsak célszerű, hanem egyenesen szívességet teszel a hallgatóságodnak, ráadásul még menő is.
Miért használj szünetet?
A csend hatalmas varázserővel bír.
A csend különleges: mert ritka. Akkora a zaj manapság, hogy már szinte azt sem tudjuk, milyen a csend. Felkapjuk a fejünket, amikor valami fura.
A csendben méltóság rejlik, a csend erős. Emlékszel még, amikor a tanárod a zajongó osztályteremben nem üvölteni kezdett, hanem szép csöndben megvárta, míg rá figyeltek? Amikor beszélőként szünetet tartasz, azt üzened: uralom a teret, tudom, miről beszélek, bízhatsz bennem. Erős vagyok, megtartalak. Figyeld meg, milyen hatással van rád egy olyan beszélő, aki hadar? És mit gondolsz arról, aki kimérten, nyugodtan beszél? (A kimért, nyugodt beszéd nem azt jelenti, hogy nincs benne dinamika! De erről egy másik cikkben.)
A csend figyelemfelhívó. Szülőként, amikor a gyerekek bent játszanak, és jól elvannak a szobában, egy idő után “gyanús” a csend. 🙂
A csend funkciói:
- Hallgatód szempontjából:
a) időt kap: az agyába eljut az információ, fel tudja dolgozni, tehát mélyebbre megy, tényleg átmegy az üzeneted.
b) időt kap: a szívéhez is eljut, ha épp oda akarsz hatni (márpedig ha igazán emlékezeteset akarsz, akkor érdemes).
Az érzelmekhez is idő kell.
Idő kell ahhoz, hogy belemerüljünk az érzelmekbe.
Adj idő ahhoz is, hogy lubickoljunk az érzelmekben.
- Saját szempontodból:
Autoritást kölcsönöz, magabiztosságot sugall, erősíti a hitelességet.
Nem utolsó sorban: időt adsz vele magadnak is.
Ha hallgatóként azt érzem, hogy figyelsz rám, figyelsz a hallgatóságod rezdüléseire: veszem-e az adást, értem-e, vagy máshogy is el kell magyaráznod, akkor szeretni foglak, figyelek rád, veled vagyok.
Ha azt érzem, hogy csak gépiesen ledarálod a mondandódat, inkább magadnak, mint nekem beszélsz, akkor nem lopod be magad a szívembe. Sem az agyamba.
Akkor meg minek mondod…
Hogyan használd? Hol tarts szünetet?
Ökölszabályként kiindulhatunk abból, hogy minden olyan gondolat előtt ÉS után, amelyet okvetlenül át akarsz adni, érdemes egy nagyobb lélegzetvételnyi szünetet tartani. Ha a hallgatóságod jegyzetel, van ideje leírni.
Gondold végig: melyek a főbb pontok?
Melyek azok a gondolatok, amelyeket érdemes megjegyezniük?
Amikor egy fontos gondolatot, gondolati egységet egy hosszabb szünettel (~3 másodperc) vezetsz be, ezzel már sugallod is: figyu, most következik a lényeg, izzítsd a papírt és a ceruzát. Ha utána is tartasz egy hasonlóan hosszú szünetet, akkor azzal még inkább nyomatékosítani tudod a mondanivalódat.
Az is segíthet, ha elképzeled, hogy az előadásodról egy rövid összefoglaló videó készül. Melyik mondatokat, gondolatokat tennéd bele?
Könnyítsd meg a szerkesztő dolgát: a fontos mondatok, gondolatok előtt és után tarts hosszabb szünetet, hogy könnyebb legyen megvágni.
Ne feledd, ha leviszed a hangsúlyt a mondatok végén, hatásosabb lesz — és eleve jobban adja magát a szünet.
Noha ritka, de előfordul, hogy valaki átesik a ló túloldalára, és mindenhol jelentőségteljes szünetet tart. Ez viszont már megakasztja, nehézkessé teszi a beszédet. Figyelj a megfelelő ritmusra, a rövid és hosszú mondatok váltakozására.
És hogy milyen hosszú legyen a szünet? Ökölszabály, nem szentírás:
3 másodperc.
Próbáld ki: amíg kimondod magadban: huszonegy, huszonkettő, huszonhárom! De szépen artikulálva ám! Ha nagyon hadarsz, akkor meg százhuszonegy, százhuszonkettő, százhuszonhárom. Ennyi elég lesz.
Gyakran kapom a kérdést: A szüneteket is belegyakoroljam a beszédbe? Jóhogy!
Sőt, gyakorlásnál tarts még hosszabb szüneteket, akár 5 másodperceseket! Élesben úgyis lerövidül, és pont jó lesz. Ha megírod a beszédedet, be is jelölheted a szövegben, hol fogsz hosszabb szüneteket tartani. Amikor gyakorolsz, és már párszor elmondtad, már nagyjából megy, akkor gyakorold ki azokat a részeket, ahova ezeket az ominózus szüneteket beiktattad!
Ha kezdő “csendes” vagy, akkor azért, ha meg gyakorlott előadó, akkor meg azért.
Érdemes a gyakorlásnál felvételt is készíteni, visszahallgatni, hogy észrevedd: hallgatóként egyáltalán nem tűnik olyan hosszúnak az a szünet, mint amikor beszélsz.
Az elején fura. De szépen lassan rákapsz az ízére, azt veszed észre, hogy élvezed…
Ha rám hallgatsz: többet hallgatsz!
Sőt.
Ha rám hallgatsz (121, 122, 123…), többet hallgatsz!
Ha élőbeszédben, nyilvános beszédben szeretnél fejlődni, próbáld ki az ingyenes Előadói elsősegély online tananyagot! Időnként küldünk releváns cikkeket, a témába vágó képzéseinkről infót.
Ha más témájú képzéseinkről is szeretnél infót kapni, akkor a hírlevélre is iratkozz fel! (Még egy pipa az alábbi mezőben:)
