Most, hogy ez már itt van feketén fehéren (sárgán kéken), leírom azt is, hogy ez mit is jelent valójában:
Azaz a nagy rózsaszín köd, ami egy kapcsolat elején leereszkedik a szemed elé, az az agyad kémiai vegyületeinek kombinációja.
És ez a képlet adja a szerelem érzését az első két hónapban. Aztán elkezd oszlani a rózsaszín köd, elkezdjük látni, hogy mi az, ami mögötte volt, mi belőle valóság, és mi az illúzió. Az, hogy mit csinálsz, amikor már nem csak kémiai vegyületek határozzák meg az érzelmi állapotodat, nagyban múlik soft skilljeiden is.
Két Covid hullám között a Lelki Köldökzsinór Egyesület meghívott előadást tartani a Tudatos családtervezők konferenciájára. Mivel a Soft Skill Akadémián a párkapcsolati témák abszolút nincsenek központban, így kétszer is átgondoltam, hogy mit is mesélhetnék, ami szól a párkapcsolatról és a soft skillekről is. Persze nem nehéz felismerni, hogy a soft skillek azért is olyan univerzálisak, mert nem csak a munkahelyi, de a magánéleti boldoguláshoz is elengedhetetlen a kapcsolódás: magadhoz és másokhoz mindenképp.
Ahogy készültem, rátaláltam Vasnetsov képére az Apokalipszis négy lovasáról. Erről ír és beszél John és Julie Gottman is, akik a boldog párkapcsolat titkát kutatják az elmúlt mintegy harminc évben. Ebben a blogcikkben megismerheted a párkapcsolati Apokalipszis négy lovasát, akik akkor bújnak elő, ha már eloszlott a rózsaszín köd, és azt is, hogy mit tehetsz ellene, ha megjelenik, vagy felismered, hogy akár Te magad is ezt csinálod.
Az Apokalipszis első lovasa a kritizálás. Amikor azt, amit csinálsz, vagy azt, amilyen vagy leszólják. Vagy épp Te csinálod mással. Lehet ez egy “Jaj, már megint elsóztad az ebédet.” beszólás, vagy egy “Nem igaz, hogy nem tudsz lefogyni/ nem keresel elég pénzt/ ezt se tudtad elintézni…”
Mit tegyél, ha ezt csinálod? Vagy ha veled csinálja más?
Kommunikálj a saját érzéseidről. Énüzenetben. Fejezd ki azt, hogy mit szeretnél. Milyen szükségletedet akarod beteljesíteni. Azaz: “Én úgy érzem, hogy ez a leves sós.” “Én elégedetlen vagyok, amiért nincs elég bevételünk. Emiatt nem érzem magam biztonságban” (ez egy szükséglet), “Én aggódom érted, amiért sokat dolgozol, féltelek.”
Ehhez persze fontos tudnod, felismerned, hogy amikor Te kritizálsz másokat, akkor mi az, ami benned nem OK. Ehhez kell az önismeret, amit nem lehet egyik napról a másikra megtanulni, de elkezdeni soha nem késő.
Az Apokalipszis második lovasa a másik lenézése, megvetése. Amikor magadról többet gondolsz, mint a másikról. És ezt burkoltan, vagy nem is annyira burkoltan a tudtára is adod. Vagy adják neked. Ha ilyen mondatokat hallasz (vagy mondasz): “Nem igaz, hogy még ezt sem tudod megcsinálni…”, vagy “Hát igen, ilyen vagy te…”, akkor bizony épp az Apokalipszis második lován ülsz…vagy épp ül az, akitől ezeket a bántó mondatokat hallod. lyenkor az ember önértékelése csökken, ha eleget halljuk ezeket a mondatokat, akkor a végén még tényleg el is hisszük.
Mit tehetsz ellene?
Tápláld az elismerés kultúráját a kapcsolataidban. Ne csak gondold, hanem mondd is meg a másiknak, ha valamit jól csinált. Ne csak a hibáit, hanem az erősségeit is ismerd el!
A harmadik lovas a védekezés, felelősséghárítás. “Ez nem az én hibám.”, “Ha megcsináltad volna, akkor nem tartanánk itt…” “Nem én vagyok a hibás, hanem te.” “Nem az én hibám, hogy kiabáltam. Te húztál fel!”. Ilyen, és ehhez hasonló mondatokkal azt érjük el, hogy magunkat áldozatnak állítjuk be, akinek semmi köze a kialakult helyzethez. A gond ezzel csupán az, hogy általában egy helyzet kialakulásához két ember kell. Ezért érdemes megvizsgálni, hogy mi az én saját felelősségem a helyzet kialakulásában. (És simán lehet, hogy annyi, hogy fenntartom, nem lépek ki belőle. Mert van úgy, hogy ez az egyetlen megoldás.)
Mit tehetsz ellene?
Nézd meg, hogy mire van hatásod! Miért tudod vállalni a felelősséget! Ha visszajelzést (akár kritikát) kapsz, vizsgáld meg úgy is, hogy mit tanulhatsz belőle! Szedd ki belőle, ami segíti, hogy jobb legyél!
A negyedik lovas falat épít, kivonul a kapcsolódásból. Van úgy, hogy ezt nehéz kontrollálni. És bár szeretnénk konstruktívan jelen lenni a nehéz helyzetben, ehelyett csak a lefagyás marad. Ilyenkor a hüllőagyunk átveszi az irányítást, és kb. csak az üss-fuss-légy tetszhalott üzemmód működik. És hiába vagyunk brilliáns szónokok egyébként, ilyenkor egy mukkot se tudunk kinyögni. Amikor már itt tart a helyzet, akkor már nehéz visszajönni a konstruktív gondolatokhoz. Ilyenkor inkább a megelőzés segít. De ha már benne vagy, akkor vegyél néhány mély lélegzetet, kérj időt! Viszont ha szeretnéd fenntartani a kapcsolatot, akkor tudatosatsd magadban, hogy mi volt a nyomógomb, amitől beindult ez a pánikreakció, és mondd el a másiknak is, hogy mi okozta a lefagyás.
Kellemes kapcsolódást kívánok Neked önmagadhoz és másokhoz egyaránt!
